A Mouse után - saját véleményem

A héten befejeződött a Mouse. Meglepő fordulatokkal teli utazás volt ez. A megnézett sorozatok után szokásom egy rövid értékelést, véleményt hagyni a fordító honlapján, a sorozat fórumában, de most kivételesen annyi gondolatom van, hogy inkább egy egész bejegyzést szánok rá.

 

❗❗❗FIGYELEM! A bejegyzés nagyon SPOILERES, aki még nem látta, nem látta végig, NE OLVASSON TOVÁBB!❗❗❗

Hol is kezdjem? Nem szokásom thrillereket nézni. Nem vagyok a műfaj ellen, a krimit kimondottan szeretem, de mivel általában a napom zárásaként nézek meg egy részt az aktuális sorozatból, így jobb szeretem, ha nem túl bonyolult, amin még elalvás előtt is agyalok. Néha teszek azért kivétel, hisz én is figyelem a futó sorozatokról a véleményeket, hogy mennyire téma a nézők között, milyenek a nézettségi adatok, és ha az én érdeklődésemet is felkelti a tartalom, felkerül a - már most is terjedelmes - "megnézni" listámra.
Sokat gondolkodtam rajta, hogy ha Lee Seung Gi nem szerepelt volna a Mouse-ban, vajon megnéztem volna? Erre sosem kapunk választ, mert Lee Seung Gi miatt nagyon vártam és folyamatosan nyomon követtem a sorozatot és egyáltalán nem bántam meg. Azt sajnáltam csupán, hogy szerda-csütörtök volt a vetítés napja, így az időeltolódás miatt - néhány kivételtől eltekintve - nem tudtam élőben nézni. Úgyhogy miután hazaértem a munkából, izzítottam a gépet és már-már mániákusan frissítettem az oldalakat, ahol úgy gondoltam, elsőként kerülhet fel. Egy (vagy talán kettő) eset volt, amikor nagyon sokat kellett várni, de amúgy a gyors letöltést követően állandó késő délutáni programom lett a Mouse nézése. A családtagok nem mindig tudták, mi bajom van, amikor hangokat adtam ki jelenetekre reagálva vagy épp a laptopomhoz beszéltem. Nem, még nem őrültem meg. Utána nagyon vártam, hogy másnap legyen angol felirat, mert habár elég jól megértettem az eseményeket felirat nélkül is, de azért mégis másabb, amikor minden részlet, minden szó értelmet nyer. Egyszer-kétszer önmagában olvastam el az srt fájlt. Úgyhogy péntekenként néztem a dupla részt és alig vártam, hogy újra szerda legyen. Hiányozni fog ez az elmúlt hetekben kialakult rendszer, de az így felszabadult időt másra fordíthatom.

Lényegében a sorozatról szóló véleményem már megfogalmaztam, ez azóta sem változott: Ez a sorozat egy 400 km/h-val száguldó hullámvasút, amely többszörösen is spirálformában halad, sokszor azt se tudom, hol a fejem. Egy rész alatt annyi mindent kapunk és annyi mindent érzünk: megkönnyebbülés, borzalom, rettegés, félelem, értetlenség, megvilágosodás, meglepődés, elszontyolodás, öröm, stb. Egyik pillanatban még mosolyogni lehet egy kedves jeleneten, majd a következő fordulónál minden a feje tetejére áll, az izgalom a tetőfokára hág, feszült figyelemmel néztem minden egyes mozdulatot, hallgattam minden egyes szót, és valahol mindig is tudtam, vagy inkább csak sejtettem, de a tényekkel(?) való szembesülés engem is sokkolt. Ez egy szuper sorozat, LSG nem választhatott volna ennél jobbat.

A fentieket a 14. rész után írtam le. Számomra az a rész a legemlékezetesebb, amikor Bareum is megtudja az igazat, amit akkor éreztem... mintha eggyé váltam volna a karakterrel, annyira beleéltem magam. 

 

A következőkben a főbb karakterekről írok néhány gondolatot.

Jung Bareum: már a sorozat előtt felreppentek a találgatások, vajon LSG pszichopata karaktert fog-e alakítani. Izgalmasnak és kihívást jelentőnek tűnt az elképzelés, de ahogy megláttuk az előzeteseket, a karakterismertetőt, kizártnak tűnt, hogy Jung Bareum egy negatív karakter. Az első részek is határozottan azt mutatták, hogy ő egy jó fiú, mindenkivel kedves, mindenki szereti. Engem egyetlen egy dolog zavart: a neve. Furcsa volt, hogy többször is megemlítették,  hogy pont olyan, mint a neve. Nomen est omen. Mint ahogy az később kiderült, valóban egy tudatosan választott név, az álca egy eleme.
A sorozatot ebből a szempontból nagyon jól megcsinálták, folyamatosan a bolondját járatták a nézőkkel. A 4. rész vége (amikor Bareum besétált a fogvatartott Hankookhoz) sokkoló volt, nem értettem, mi is történt. Aztán az 5.-ben megmagyarázták, jobban mondva félrevezették a nézőket, hogy továbbra is abban a hitben nézzük tovább, Bareum a jó. Aztán a 6. rész vége, amikor megöli a madarat, újabb összezavaró mozzanat, de még ezt is ki lehetett magyarázni. Persze megannyi apró jel volt arra, hogy bizony ő az a pszichopata sorozatgyilkos, aki elkövette a szörnyű gyilkosságokat, de mégsem lehetett ezt egyértelműen kijelenteni. Én személy szerint próbáltam logikát keresni az események mögött, egyik elképzelésem volt, hogy ki-bekapcsol a pszichopata oldala egyfajta Jekyll és Hyde történetként. Végül is a kapcsolgatással nem tévedtem túl nagyot, mert az első gyilkosság kellett ahhoz, hogy bekapcsoljon a ragadozó mód, csak nem volt kikapcsoló gomb.
Nem tudom, ki hogy van vele, de mintha nem akartam volna, hogy negatív legyen a karakter. Jól felépítették, az első részekben elhitették velünk, hogy Jung Bareum jó, majd amikor Yohan betörte a koponyáját, és a műtétek után emlékeit vesztve valóban jó volt, mert ezt mondták neki, de ahogy lassanként kiderült az igazság, és ő ettől szenvedett, sajnáltuk. Én legalábbis így éreztem. Persze amikor eszembe jutott, mit tett a nagymamával vagy az atyával, brutális és kegyetlen gyilkosnak tartottam, szinte utáltam, de attól még sajnáltam, amikor ettől szenvedett. Ami mit sem változtat a tényen, egy gyilkos, akinek bűnhődnie kell, és ezt szépen végig is vitték.
De Jung Bareum valóban rossz fiú? A látottak, az események, lényegében a fantasztikusan megírt forgatókönyv, ahogy felépítették, ez mind hozzájárult ahhoz, hogy a gyilkosságok ellenére mégse egy utált gonosz karakter legyen. Tökéletes a szóválasztás: szánalmas az egész élete. Mindig mások döntöttek az életéről, mindig mások irányították, még ha ő erről nem is tudott. Habár a főgonosz más, de az nem változtat a tényeken, hogy mit tett, amiért vállalta a büntetését.
Fantasztikus és egyben félelmetes alakítás volt, amit LSG nyújtott, voltak olyan pillanatai, amikor igazán ijesztőnek tartottam.

Go Moochi: az egyik karakter, akinek nagyon szomorú a sorsa. Gyerekként egy brutális gyilkosságban elveszti a szüleit, majd élő adásban tehetetlenül végignézni a bátyja halálát. Lesz egy barátja, akit szinte testvérévé fogad, de kiderül róla, hogy ő a bátyja és a többi áldozat gyilkosa.
Tőle a legemlékezetesebb az 5. rész, amely szinte egész végig csak a Sherlock Hongju műsor, LSG-t alig látni benne, de Lee Hee Jun annyira jól hozta, ami kellett, hogy szinte már fel se tűnt, hogy alig vannak LSG-vel jelenetek. Az okokra pedig később választ is kaptunk.
A MooReum páros az egyik kedvencem az egész sorozatban, érzelmileg nagyon megmozgató a közös alakításuk. Amikor Moochi testvérévé fogadja Bareumt, az egy nagyon kedves jelenet, de amikor pár perccel később számunkra kiderül az igazság, gyorsan tovatűnő édes pillanatok voltak azok.

Oh Bongyi: a másik szomorú sorsú karakter. Gyerekkori trauma, elhunyt szülők, meggyilkolt nagymama. Két támasza van csupán: Go nyomozó, aki mindig mellette áll, és Jung Bareum, aki az első szerelme. Micsoda tragédia, hogy ez utóbbi a nagymamája gyilkosa.
Eleinte keménynek, szinte már durvának tűnt a viselkedése, de apránként kiderült, hogy mennyi sérelem érte már fiatalon, de szépen alakították a történetét abból a szempontból, hogy nem elmenekült, hanem elég bátor volt ahhoz, hogy szembeszálljon a rosszakkal, küzdjön.

Choi Hongju: ő is gyanús volt már a sorozat kezdete előtt. A műsor vetítését megelőző interjúkban kérte a nézőket, hogy őt is szeressék. Miért? Tudtam, hogy ez egy rejtett üzenet, hogy a karaktere nem lesz 100%-ig pozitív, valami titok lesz mögötte. És így is lett.

Sung Yohan: tegye fel a kezét, aki egy pillanatig se gondolta azt, hogy ő az a pszichopata, akiről már az előzetes információk is szóltak. Pontosan úgy állították be, mintha valóban ő lett volna az, aki elkövette a gyilkosságokat, pedig mennyire félreismertük. Egy őrült kísérlet alanya Jung Bareummel együtt, ugyanolyan szánalmas az élete. Végig abban a tudatban élt, hogy ő a rettegett Head Hunter fia, pedig valójában nem, hanem ő az az 1%, akiben nem a pszichopata én, hanem a zseni lakozik.

Head Hunter/Han Seojun: az igazi pszichopata. Gyomorforgató és kegyetlenül brutális, egy született gyilkos. Az első rész első felében még nem tudtam, hogy ő a Head Hunter, nagyon meglepett, amikor kiderült, és akkor még azt hittem, ő lesz az, aki miatt oly sokak élete megváltozik. Közvetett módon végül is így történt. Utáltam a karaktert, borzalmas, amit tett, de a legfelháborítóbbnak azt tartottam, amit Yohannal tett.

Shin Sang: még egy karakter van, akit szeretnék kiemelni. A sorozat nézése közben lényegében mindenki gyanússá vált akár csak néhány percre, mert volt egy olyan tette, egy olyan megjegyzése, ami furcsa volt. Amikor még nem tudtuk, ki a valódi ragadozó, még a fiatal nyomozó is felkerült a listára egy rövid időre, köszönhető ez a politikai szálnak is. Az ő végzete viszont annyira szomorú. Néha előfordul, hogy egy drámában értelmetlennek tűnik egy karakter halála, most is ez volt az első benyomásom. Tudtam, hogy baj lesz, amikor magával vitte azt a nyomorult laptopot, közben kap egy nagyszerű hírt, amitől a néző csak még jobban sajnálja a vele történteket. A The Last epizódban látott képkockák után viszont változott a véleményem.

A többi szereplőre most nem térnék ki egyenként, mindenki hozzátett a sorozathoz, a gyerekek fiatal koruk ellenére lenyűgözőek voltak. Csak még egyet: Jaehun: ő is oka annak, hogy a nézők megzavarodtak, nem tudták, mit is higgyenek. Ügyes megoldás, hogy amikor Bareum és Yohan meglátják egymást a kórházban (2. rész vége), a gyerek hangját halljuk a belső monológban, ekkor tudhatjuk, hogy kettejük közül egyikőjük a ragadozó. Ami látszólag inkább Yohan felé billenti a mérleg nyelvét - azon túlmenően, hogy LSG-ről ekkor még nehéz volt feltételezni, hogy ő lesz az - hogy pl. bal kézzel húzza ki a kést a nevelőapjából, és Yohan is balkezes. Nekem eszembe se jutott ekkor, hogy a karakter lehet kétkezes is.

A színészek mellett a forgatókönyv és a rendezés kellett még ahhoz, hogy a Mouse ennyire összetett és nézőket félrevezető legyen. Láttam már Choi Ran más sorozatát is, hasonlóan izgalmas, de a Mouse egy új szintet jelent, kíváncsi vagyok, jövőbeli munkáival sikerül-e megugrania.
Ha már forgatókönyv! Tudtátok, hogy valós események adták a kezdőlökést a történethez. Olvastam erről néhány angol nyelvű bejegyzést, volt egy kegyetlen gyilkosság 2017-ben, ahol egy diáklány volt az áldozat, és hátborzongató dolog, hogy amikor érdeklődtek a gyilkostól, hogy mit bán, csupán annyit mondott, hogy sajnálja, hogy nem látja a virágzást. És egy ilyen sort hallhatunk a Head Huntertől a 20. részben.

A sok-sok pozitívum mellett egy pici kritika is elfér. A politikai szál sokáig úgy tűnt számomra, csak lóg a levegőben, az első részben még nagyban vitatkoztak, illetve mutatták a személyeket, de nehéz volt elhelyezni, szorosan összekapcsolni a történettel, látni, hogy mi is a lényeg. Sejthető volt, hogy lesz jelentősége, mert az elnökválasztás többször is szóba került, de túlságosan elrejtették a háttérben és csak a legvégén leplezték le. A másik kritikám: mindig is úgy tartottam, a sorozat elengedhetetlen kellékei az OST-k, általában gyűjtöm is őket, szívesen hallgatom újra azokat a dalokat, amelyeket sokszor hallottunk a jelenetek alatt. A Mouse esetében nem tudnék egy dalt se kiemelni, ugyanis valahogy elvesztek a háttérben. Szerintem két kezem elég ahhoz, hogy megszámoljam azokat a jeleneteket, ahol szöveges zene is szólt. Szépek a dalok, mindet meghallgattam, de nem tudom őket összekapcsolni a Mouse-zal.

Hú, elég terjengős lett, és még sok minden mást tudnék hozzáfűzni, akár részenként is lehetne elemezgetni, véleményezni. Magamban még nem tudtam eldönteni, hogy a képzeletbeli rangsoromban hova is helyezem a Mouse-t, de ha csak műfajában tekintem, nálam az első helyen áll. Azt bánom csupán, hogy csak egyszer lehet először megnézni, szívesen újraélném ugyanazokat az érzéseket, amelyeket az első nézéskor mit sem tudva a folytatásról, végkifejletről.

Már csak egy dolog maradt hátra: maratonozva végignézni mind a 20 részt és a specialeket is. Fentebb írtam, hogy még csak angol felirattal láttam, hamarosan pedig élvezhetem magyar felirattal is. Itt szeretném kiemelni és megköszönni Szebszisz munkáját, aki nagyon gyorsan hozta a fordítást, pedig a részek hosszabbak voltak és ezáltal több szövegtáblából is álltak, több meghaladta az 1000 szövegtáblát. Nem kis teljesítmény ilyen sokat ilyen gyorsan lefordítani. Nagy köszönet érte, sokaknak okozott ezzel örömet.

Hogy Lee Seung Gi mit választ következő nagyobb projektjéül, még nem tudni, de biztosak lehettek benne, hogy jó döntést hoz, bármi is legyen az, és hű rajongóiként követni fogjuk.

Végezetül hadd idézzem Lee Seung Gi mai Instagram posztját:

"Sziasztok Airenek!
Régen volt.
A hosszadalmas Mouse véget ért, de még nem egészen szoktam hozzá a normális élethez, lassan, lépésenként magam mögött hagyom a Mouse-t. Mivel ez egy olyan dráma, amellyel sok időt töltöttem, és az egyetlen, amelyen nagyon keményen dolgoztam, keményen próbálkozom, hogy magam mögött hagyjam Jung Bareumt. Először érzek így. Általában gyorsan elfelejtem, és biztos vagyok benne, hogy ez alkalommal is képes leszek elengedni, de más projektjeimmel összevetve, most egy kicsit több időre van szükségem.
Nagyon régen volt, hogy ilyen sokáig dolgoztam egy drámán, de úgy tűnik, sokan szerették és élvezettel nézték, ezért nagyon boldog vagyok.
Hálás vagyok a produkciós csapatnak, az írónak és a stábnak, akik együtt készítették ezt a nagyszerű projektet. Remek munkát végeztünk.
Mindig vigyázzatok az egészségetekre. Jobb formában térek vissza. Szeretlek titeket."

----------------
Képek: leeseunggi.official, soju20800, foxstar_jw, tvndrama.official
Angol ford.: tryp96