Jipsabu összefoglaló - A mester: Lee Dae Ho

Sok-sok idő kellett hozzá, majdnem annyit ültem rajta, mint tyúkanyó a tojásain, de végre kikelt, megszületett a bejegyzés, a Jipsabu / Master in the House 4-5. részének, vagyis a második mesterrel töltött napok összefoglalója. Remélem, minden érdekes részletet beleraktam, és élvezni fogjátok.

Elsőként egy olyan videót mutatnék, ami a műsorból kimaradt, de a youtube-ra felkerült. Szóval így született az a kis mozdulatsor a "Jipsabuilche" kifejezésre! (Ehhez nem láttam angol feliratot.)

Mint a műsorból, sőt igazából már korábban a rajongóktól megtudtuk, a második mester Lee Dae Ho, koreai híres baseballjátékos, aki jelenleg a Lotte Giants csapatát erősíti, de karrierje során játszott már japán és amerikai csapatban is. A nemzeti válogatott tagjaként a 2008-as pekingi olimpián aranyérmet szerzett, továbbá 2009-ben LA-ban ezüstöt, valamint 2015-ben Japánban ugyancsak aranyat. A KBO liga legjobban fizetett játékosa. Híres arról, hogy zsinórban 9 hazafutást ütött, ez mások által meg nem ismételt egyedi rekord.

A mostani mester elsőként egy étteremben látta vendégül a szereplőket. Ez egy kedves gesztus volt tőle, de LSG-vel azt mondatta a sokéves tapasztalata: "A variety műsorokban valami rossz következik, ha ilyen vendégszeretettel fogadnak." Ő már csak tudja, és lényegében igaza is volt.

Ezúttal is kaptak segítséget a mester személyének kiderítéshez. Elsőként ott volt egy üzenet:

"Egyetek sokat. Én állom. Mester."

Ez a nyom máris találgatásokra buzdította a fiúkat és az alábbi megállapítások születtek:

LSG: "Szerintem nem ír sokat. Az írása nem szép vagy ronda. Csak nem ír sokat."

LSY: "Szerintem rendezett életet él. A vonások mind egyenesek. Nem rendezetlen."

A mostani mester napirendjét is megismerhették:

Ami megnyugtatta őket, hogy az ébredési idő 7 óra. (Jeon In Kwon, az első mester hajnali 4 órakor kelt a napirendje szerint.)
De...

YSH: "Ahogy megláttam, fizikai munka van odaírva."

LSG: "Ez igaz? Amikor fizikai munkát végzünk, ilyen sokat ehetünk."

YJS: "Van még egy fizikai munka magas intenzitással 7-9 óra között."

LSY: "Mi a menekülés? Harc Chul Sooval..."

[...]

LSG: "Szerintem a legkeményebb dolog biztosan a harc Chul Sooval."
Ez majd kiderül.

Mivel a cím, amit kaptak a hegyen álló templomhoz irányította őket, elindultak.

Habár a hegyre vezető erdő látványa lenyűgözte őket és nagyon szépnek találták a fákat, az út nem vezetett el teljesen a célállomáshoz, a parkolóban kellett hagyniuk a kocsit, és gyalog indulni tovább. Ez egy rögtönzött versenybe, vagy üldözésbe csapott át, majd még a mester is egy kis mozgásra kérte őket.

Hosszú és nehéz volt az út, kb. két óráig tartott felérni. Egy író félúton elmaradt, nem bírta az iramot, de a szereplők is beiktattak egy-egy pihenőt. Közben beszélgettek is. Még JIK mester is szóba került. Nemcsak a Please c. dal, hanem a mézpor is mély nyomott hagyott bennük.

Sok-sok gyaloglás után megpillantották a templomot és a mester hangját is hallották. Ekkor számukra is kiderült, hogy Lee Dae Ho a mostani mesterük.

A beszélgetés első pár percében talán kényelmetlenül érezte magát ő is, talán a többiek is, ugyanis hiába LDH a mester, nem ő volt a legidősebb az asztalka körül ülök között.

LDH: "Fiatalabbak vagytok nálam, ezért kényelmesen érzem magam.  De úgy hallottam, van itt egy személy, aki idősebb nálam. Ezért meg kell beszélnünk, hogyan szólítsuk egymást."
LSY: "Mesternek fogom szólítani."
LDH: "Mit gondolsz a "Lee hyung"-ról? Tiszteletet tartalmaz. És tegeződjünk egymással. Csak a forgatás alatt."
LSY: "Ez jól hangzik."
LDH: "A forgatás után tisztelettel bánok veled."

Majd mesélt arról is, hogy miért is olyan különleges számára ez a hegy, és mi a titka, amiért minden évben megmássza azt.
LDH: "2005-ben 20 hazafutást ütöttem. Az ütési átlagom 24% volt. Az újságokban benne volt a rangsor. 40-50 játékos volt felsorolva a rangsor alapján. Én mindig a 49. vagy 50. helyen voltam. Így a szezon után az edzőm azt mondta, el kellene jönnöm ebbe a templomba, hogy fejlesszem magam. Azt mondta, edzem a testem és az eszem. Nem tudtam, hogy mire gondol. Azt hittem, 20 hazafutást ütni egész jó dolog. Fiatal voltam, így hallgattam rá, és eljöttem ide edzeni. Minden reggel üres hassal másztam meg a hegyet. Egy alma volt nálam. 6:30-kor kezdtem a mászást. Egy órába tellett ideérni. Ezért azt gondoltam, közel van. De négy órába telt feljutni a csúcsra. Nehezebb lesz, ahogy mész felfelé. Amikor 6:30-kor kezdtem mászni, 12 óra közül érkeztem az étteremhez. Pontosan fél tál rizst ettem. Miután megettem, újra felmásztam a templomhoz. Ez másfél óráig tartott. Miután ezt két hónapig csináltam, 2006-ban megnyertem a Triple Crown-t. Ez volt a fordulópont az életemben. Azóta vakon hiszek ebben a hegyben."
És ez volt az oka, amiért ide beszélték meg a találkozót. Lefele menet  két út is vezet, a gyalogos, amin feljutottak, és az egysínű vasút, ami olyan, mint egy erdei hullámvasút. De nem szállhattak fel mind, egy játékkal döntötték el, hogy ki lesz a szerencsés, aki a mesterrel együtt vonatozhat.

YSJ: "Ez olyan, mint egy álom. Borzalmas vagyok a játékokban. De azt hiszem, a többiek még nálam is rosszabbak."
Mit tud ez a srác? Már másodszor nyert játékban! 

A többiek gyalog indultak, de a lefele út is versenybe fordult át.
A műsornak áldás, hogy YSH benne van, a megjegyzései sokszor csalnak mosolyt, nevetést az ember arcára.

A napirend érdekes pontja volt a "harc Chul Sooval". Ez keltette fel legjobban a szereplők figyelmét, folyamatosan próbáltak rájönni, mit is takarhat ez a napirendi pont, ki lehet az a Chul Soo. Nos, egy nagyon ijesztő fickó, LDH személyi edzője. Gondoskodik LDH edzéséről, és ha egyszer a műsor arról szól, hogy a fiatalok a mester mindennapjai szerint élnek a forgatás idején, őket is megkínozza... akarom mondani, kezelésbe veszi.

Az igazi edzés előtt LDH bemutatta egyik kedvenc edzőgépét, a lábprést, amivel 200 kg-ot kell kinyomni lábbal. Nem egyszerű, de ha egyszer itt a lehetőség, ki kell próbálni. Ki más lenne rá képes, mint LSG?

A mesternek a 200 kg meg sem kottyan, ő nagyobb kihívásra vágyik, mondjuk közel 500 kg-mal való súlyzózásra. Hihetetlen.

De elég a játékból és a bemutatóból, el kell kezdeni a Chul Soo-féle tréning halálos körét. A jelző nem véletlen, ez egy valóban intenzív tréning.

A második forduló során amíg Chul Soo a különféle izomcsoportok megmozgatásáról gondoskodott, YSH a nevetőizmokat vette célpontba, ami nemcsak az edzőteremben lévőkre, hanem a képernyő előtt ülőkre is hatással volt. (Ezt nem feliratoztam, a látvány magáért beszél.)

Az esti edzés után hazaérkezve megismerhetjük a mester családját is, a bájos feleségét, Shin Hye Jeongot és két kisgyermekét, a 7 éves Hyo Rint és a 3 éves Ye Seungot.

LSG: "Mi az előnye a házasságnak?"
LDH: "Régen egyedül éltem. A legjobb, hogy nem egy sötét szobába kell hazatérnem. Különösen télen. Amikor hazamegyek teljesen kifáradva, a feleségem kész étellel fogad engem. A gyerekek elém futnak, hogy köszöntsenek a meleg lakásban. Ez adja a hajtóerőt, hogy szorgalmasan éljek."

A kisfiúval LSG elég hamar baráti kapcsolatba került, kapott tőle ölelést és jót játszottak közösen, amíg...

Igen, ha egy kisgyerek megunja a játékot, azt olykor sírással jelzi.

Láttam már pár variety műsort, és meg kellett állapítanom, hogy mintha íratlan szabály lenne a szereplők éheztetése. Talán ezért is esznek mindig olyan jóízűen ezekben a műsorokban, amitől a nézőknél is beindul a nyáltermelődés és meg sem állnak a hűtőig. A fiúk is eléggé kiéheztek, mert a délelőtti vendéglátás óta csak egy almát ehettek, de az edzés során rengetek energiát használtak fel, így nem is lebegett más a szemük előtt, mint az evés. Néhány kiragadott részlet ezzel kapcsolatosan:

Mielőtt rátérnék a folytatásra, az előző összeállításból kimaradt még egy érdekes jelenet, amikor néhány falatka húsért szálltak harcba a szereplőink, megmutatva azt, ki miben a legjobb.

YSJ a BTOB egyik dalát, a Missing you-t adta elő. (A linkre kattintva meghallgatható az egész, ha a feliratot bekapcsoljátok, van magyar szöveg is hozzá.) LSG pedig a Don't worry, dear-t választotta (második alkalom, hogy visszaköszön JIK mester a mostani felvétel során.) Elnézést, de YSH énekét(?) nem tudtam felismerni, és ennyi alapján meg sem kíséreltem megkeresni. A LSY által idézett részletet sem tudom, melyik drámából lehet, de aki látta, megoszthatja velünk is az információt.
A végeredmény nem került bele a videóba, úgyhogy csak megírom: a dobogó második fokára YSJ került fel szívből szóló dalával, a több hús nyertese pedig LSY a drámából elmondott sorával.

De folytassuk az események vonalát, ha a hús a tét, akkor ez nem játék, hanem háború. A csatatér egy kidobóspálya, az ellenfelek között pedig egy ismerős arc.

A győzelem után jöhet a jól megérdemelt pótvacsora.
Közben azt is el kell dönteni, ki lesz az a szerencsés, aki a mester mellett aludhat. Míg a másik mester házában ez kevésbé tűnt érdemnek, addig most jutalomnak tűnt, ugyanis egy igazán különleges ajándékkal is gazdagodhatott a szerencsés. A játék egyszerű és értelmetlen, de a célnak megfelelő. Úgy is mondhatnám, hajtépés koreai módra.

A győztes jutalma pedig a Mester egy igazi kincse. Egyike azon üveg whiskey-nek, amit a Mester a visszavonulása alkalmára tartogat. El is mesélte ennek történetét. Felix King, egy amerikai baseballjátékos adta az ötletet, aki egy diplomatatáskában 3-4 üveg italt tartott, úgyhogy a Mester is úgy döntött, hogy hasonló módon tesz. Minden évben egy üveggel gyarapszik a gyűjtemény, hogy amikor visszavonul, megoszthassa azokkal, akik a legkedvesebbek számára. Tehát ez egy tényleg nagy jelentőséggel bíró ajándék, ami lényegében a meghívást is magába foglalja a Mester visszavonulási ünnepségére. LSY-nak ott a helye a whiskey-vel együtt, amit ő is nagy megtiszteltetésnek tart.

Másnap reggel egy újabb küzdelem vár a szereplőkre, de ezúttal nem egy hegyi, vagy Chul Sooval közös edzés képében, hanem ez egy valódi harc az idő ellen, amiben egy kislány is főszerepet kap.

Utolsó állomásként hova máshova vezetne a csapat útja, mint Busan baseball stadionjába, a Busan Sajik Baseball Stadiumba. Jelenleg üres, de fergeteges a hangulat és a légkör egy-egy baseballmeccs során. Aki szívesen megnézné, milyen a tömött és izgalommal teli stadion, a 1N2D egyik epizódjában láthatja ezt.

A Mester megmutatja egyik büszkeségét, ami valószínűleg a helyiek és a baseball-rajongók számára is különleges hely. Az első hazafutás a stadion történetében, amely kirepült az épületből és az utcán landolt, a helyet egy emléktáblával is megjelölték az utókor számára. Ez 2007 áprilisában történt és 157 métert repült a labda.

Majd a forgatás végén jöhetnek a tanulságok, vagyis ki mit tanult a mestertől. Egyesek többet is, mint azt előtte gondolták...

Még egy dologról szót kell tennem, az pedig a szoba, ahol a szereplők tölthették az éjszakát. LDH ezt a szobát nem gyakran mutatja meg. Minden, amire nagyon büszke, érmek, díjak, ereklyeként őrzött emlék, itt megtalálható. 18 évnyi sportkarrier egyetlen szobában. Külön érdekesség a sok-sok baseball-labda, amelyekre a felesége nevét írták fel. A sportrelikviákon túl mire lehetne még büszke egy férfi? A családjára, így kitüntetett helyet kapott ebben a szobában a családi fotó, a házassági nyilatkozat és eskü is.

------------------------
A feliratok és fordítások a beégett angol szöveg alapján készültek, kivétel a YSJ által előadott dalrészlet, annak forrása a youtube-os videó felirata.
További információk forrása: Wikipédia