OFF - A Mesterségek Ünnepén jártam

OFF témájú bejegyzés következik, de szeretném itt hagyni a blogban. Egyrészt talán van olyan, akit érdekel, másrészt nekem is jó lesz visszaolvasni évek múlva is. Mint a címben is írtam, a múlt hétvégi Mesterségek Ünnepéről lesz szó. (A legjobb lett volna frissen, aznap vagy másnap megírni a bejegyzést, de csak mostanra jutottam el idáig.)

Mióta megláttam, hogy az idei Mesterségek Ünnepe díszvendége Dél-Korea lesz, azóta ott motoszkált bennem a gondolat, hogy ide el kellene menni. Igyekszem minél több Koreával kapcsolatos, Koreához kötődő hazai programon részt venni (elsősorban a Koreai Kulturális Központ által rendezett Korea napon), mert lehetséges, ennél közelebb sosem kerülhetek az országhoz.

Magát a Mesterségek Ünnepét a híradós, híroldalas beszámolókból ismerem, őszintén szólva önmagában a rendezvény sosem vonzott. De ha Dél-Korea ott van, nekem is ott a helyem. Szerencsére az idei eseményre ingyenesen lehetett bemenni, így biztosan olyanok is kilátogattak, akik általában nem szoktak.

Szóval az elhatározás hamar megszületett, de volt bennem némi bizonytalanság, hogy tényleg megyek-e. Aztán tudjuk, hogyan alakult a hétvége időjárása, ami alapos megfontolásra adott indokot. A Mesterségek Ünnepe három napon keresztül – péntek, szombat, vasárnap – várta a kilátogatókat, nekem csak a vasárnap jöhetett szóba. És utólag azt mondom, így jött ki minden a legjobban. De előtte még pénteken arról olvastam, hogy a rossz idő miatt előbb bezárt az egész, másnap nálunk is nagyon sokat esett szinte egész nap, és folyamatosan figyeltem, hogy miket írnak a neten, úgyhogy szombat délután eljött az a pont, amikor azt mondtam, jobb döntés lesz, ha itthon maradok. Vidéken lakom, így kb. másfél órás utazással jutok el a fővárosba, ha az időjárás keresztbe tesz, akkor csak utaztam egyet. Akkor mégis miért gondoltam meg magam?

A Koreai Kulturális Központ online közvetítést adott már szombat délután, én is csatlakoztam az adáshoz nézőként. A videó még mindig megtekinthető a Facebook oldalukon. És ezt látva döntöttem úgy, hogy nem számít nekem az idő, próbát teszek és utazom Pestre, ha szerencsém van, mindent látok, ha nincs, akkor megázom. Szerencsém volt. J

A Mesterségek Ünnepe helyszíne a Budai Vár, már a helyszín igazán különleges hangulatot ad az egésznek, ahogy a régi épületek között jár a nézelődő.

Mint írtam, én vasárnap látogattam ki az eseményre. Aznap a színpadi programok 10 órakor kezdődtek, mi kb. negyed órával korábban értünk oda, épp akkor pakolták ki a székeket a nézőtérre. Gyorsan le is csaptunk egy-egy helyre az első sorban, hogy a lehető legjobb helyről láthassunk mindent. Az vicces, hogyan is találtuk meg a színpadot. Tudtam, hogy a Mátyás-templom szomszédságában van, így remek irányzékunk volt. Épp azon tanakodtunk, hogy merre lenne érdemes menni, amikor a hotelből egy hanbokba öltözött hölgyet láttunk kilépni, az egyik fellépőt. Őt követtük és hip-hop, ott is voltunk a színpadnál.

10  óra után, miután elhalkultak a Mátyás-templom harangjai, a műsorvezető felkonferálta a koreai csapatokat, akiket előző napon a Facebook-on keresztül is láttam. A videó és az élő műsor teljesen más hangulatot váltott ki belőlem. Mindkettőt élvezettel néztem végig, de a videó nem tudja visszaadni azt, amit élőben láttam, hallottam. Élőben egy különös érzés kerített hatalmába, amit nehéz szavakkal visszaadni. Öröm, boldogság, meghatottság, sikerélmény keveréke volt ez. De legfőképpen örültem neki, hogy ott vagyok. Átsuhant a fejemben a gondolat, hogy fél nappal azelőtt még úgy volt, hogy otthon ülök abban az időben, amiért valószínűleg nagyon sokáig ostoroztam volna magam, mert ilyen lehetőség nem biztos, hogy adódik újra és ha kihagyom, nagy hibát követek el.

A fellépőket (Jeju Különleges Független Igazgatású Tartományi Táncegyesület, Kkokdugwangdae, TAGO) és színpadi programokat a Koreai Kulturális Központ már bemutatta a honlapján és a Facebook-on is. Számomra a legjobban várt rész a samulnori volt, mindig is szerettem nézni, hallgatni az előadókat. Élőben még lenyűgözőbb! A hangszerek hangja, a táncosok mozgása, a szalagok susogása mind fantasztikus. Ámulattal néztem végig, és igazi öröm volt, amikor a Húgom is – aki kevésbé jártas a koreai kultúrában – is elismerően fogadta az előadást.
(A lentiek egy kivétellel saját képek.)

A csoportok előadása után egy hanbok bemutató következett. Sokszor láttam már más eseményeken ezeket a csodás ruhákat, és habár általában van lehetőség belebújni, mindig akkora a sor, hogy inkább csak távolról csodáltam. Most a színpadon lehetett megfigyelni a szépséges öltözékeket és a hozzáértő magyarázat csak hozzátett az élményhez.

Utána a színpadot más fellépők foglalták el, úgyhogy mi felfedezőútra indultunk, hogy mi is ez a Mesterségek Ünnepe valójában. Végigjártuk a kitelepülőket, számtalan szép portékát láttunk, mindenféle kézzel készült csodát, legyen az fafaragás, ötvösmunka, textília, dísz- vagy használati tárgy. Ennek is igazán különleges hangulata van, némiképp nosztalgikus. Amikor olyan konyhabútort láttunk, amihez nagyon hasonló nekünk is volt gyerekkoromban, sok régi emlék felidéződött bennem.

Voltak koreai kézművesek is, az ő munkásságukat a Koreai Kulturális Központ élő adásában igyekeztek bemutatni. A kalligráfia igazán népszerű volt, mindig sor volt a bódé előtt, akárhányszor haladtunk el a közelében, de láthattunk szebbnél szebb alkotásokat a minhwa festészet, koreai porcelén, papírfonás, foltvarrás, pirográfia témakörében és természetesen a gasztronómia sem maradhatott ki, pl. mandut, tteokbokkit és japchet lehetett venni, enni.
(Képek a Koreai Kulturális Központ Facebook oldaláról.)

Utána, közben vártuk a felvonulást. A netről is tudtam, hogy lesz (legalább) egy felvonulás a koreai és magyar tánccsoportokkal (Mugunghwa, Manwol, Mindeulle), de be is mondták, viszont időpontot nem közöltek. Úgyhogy a biztonság kedvéért abban is időben, amiről én is tudtam – netes információ alapján – olyan helyen vártunk, ahol feltehetően látni is fogunk. Ha tudtam volna, hogy műsor is lesz a téren, jobb helyet szemelek ki. De így is elég sokat láttunk, egy újabb nagyszerű élménnyel lettem gazdagabb.

Élményekkel telve mászkáltunk még egy kicsit a kitepülők között, majd indultunk haza. És hogy mekkora szerencsénk volt az időjárással? Délelőtt még a nap is sütött, délután, amikor felszálltunk a villamosra, már volt pár esőcsepp, kb. egy órával később viszont már szakadt az eső. Ekkor már fedett helyen voltunk.

A rendezvényről szombat és vasárnap is bejelentkezett a Koreai Kulturális Központ stábja, a Facebook-on érdemes belenézni a videókba:
szombat délutáni közvetítés - hossza: 2:36:54
vasárnap délelőtti közvetítés - hossza: 5:10:16
vasárnap délutáni közvetítés - hossza: 2:36:33

Akinek pedig nem lenne hozzáférése a Facebook-hoz, azok kedvéért - ideiglenesen - elérhetővé teszem a szombati nap színpadi programjáról készült videórészletet (a minősége egy picit gyenge).

Remélem, sok Korea iránt érdeklődő ott lehetett, aki pedig most nem tudott elmenni, talán az én és mások beszámolója alapján némi képet kaphat arról, milyen fantasztikus esemény is zajlott a Budai Várban az augusztus 20-ai hétvégén. Bízzunk benne, a jövőben is lesznek még hasonlóan színvonalas, koreai fellépőkkel színesített események Magyarországon. Ha tehetem, én biztosan ott leszek.

---------------------------------

Képek: saját és a Koreai Kulturális Központ Facebook oldala
További oldalak: az esemény Facebook-ja, a Mesterségek Ünnepe Facebook-ja, a Mesterségek Ünnepe honlapja