Fordítás - Interjú, HIM 2017. október

Kedves Blogolvasók, Rajongók!
Meghoztam Nektek a HIM katonai magazinban megjelent interjú magyar fordítását, fogadjátok szeretettel!

Egy ismerős név, Lee Seung Gi katona 

A leszerelés szinte itt van előtted. Sok emléket szereztél a bajtársaiddal?

LSG: Igen. A nap 24 órájában együtt vagyunk és együtt edzünk és együtt viseljük el a nehézségeket, úgy érzem, érzelmes lesz búcsút venni.

Viszonylag nagy korkülönbség van közted és a követőid között?

LSG: 10 év különbség van köztem és a felettesem között, aki nemrég szerelt le. Én 1987-ben születtem, ő 1997-ben.

Annak ellenére, hogy jóval idősebb vagy, mint a bajtársaid, híresen jól hozzászoktál a sereghez. Kíváncsi vagyok a titkodra a seregbeli élethez való alkalmazkodást illetően.

LSG: Titoknak nevezed? A kulcs, hogy igazán nagyszerű parancsnokokkal és bajtársakkal találkoztam. Hiszek benne, hogy létezik a kémia, ami az emberek között jön létre. Azt hiszem, sok jó szerencsém van.

Nem voltak nehéz időszakok?

LSG: Persze, hogy voltak. De nem túl sok, mivel olyan típus vagyok, aki gyorsan hozzászokik a dolgokhoz. De ha választanom kellene egy időt, amikor nehéz volt, akkor az az első hét lenne, miután visszatértem az első szünetemről. Katonaként éltem több mint 100 napig, majd miután egy rövid ideig élveztem a kinti életet, visszatértem… nehéz volt irányítani a szabályokkal fegyelmezett életet. Ezt leszámítva különösen jól alkalmazkodtam.

Mit csináltál az első vakációd alatt?

LSG: Az első hely, ahova elmentem, a kórház volt. A katonák alapvető légi kiképzést is kapnak a különleges erőknél. Általában a légi kiképzés után mehetünk eltávra, de akkoriban az egységem egy nagy, egy hónapos tréning közepén volt. Miután végeztem a légi kiképzéssel, még 10 nap hátra volt a tréningből. Nagyon részt akartam venni azon a tréningen, ahogy befejeztem a légi kiképzést, ezért töröltem az eltávot és visszatértem az egységemhez. Elmentem a hegyekbe ugyanazzal a felszereléssel, amit a légi kiképzésen használtam. Valójában a testem lüktetve fájt akkor, de úgy gondoltam, nem lehet nagy gond. Fájt, mert a légi kiképzés során olyan izmokat használunk, amit normál esetben nem. A hegyi tréning megterhelő volt, miközben elviseltem a lüktető fájdalmat. A hegyre felmenet általában a legfiatalabb [értsd a legalacsonyabb rendfokozatú] viszi az enni- és innivalót a csapatnak. 31 éves vagyok, de én voltam a legfiatalabb. Nehéz volt, de büszkévé tett, és élveztem. Miután véget ért a tréning és a csapat visszatért az egységhez, fájdalom volt az oldalamban. Görcsölt. Könnyedén vettem. De később annyira fájdalmas volt, hogy nem tudtam hajolni sem, ezért elmentem a kórházba, és kiderült, a bordám eltört. Valóban nem tudtam. Szóval az első vakációm során az első célállomás a kórház volt.

A sok tanács közül, amit a bevonulásod idején hallottál, van egy olyan, ami a legemlékezetesebb?

LSG: Ez egyik tanács, amit a legtöbbet hallottam, hogy „csináld átlagosan”. Úgy értve, hogy ne próbáld meg nagyon jól csinálni, de csendben teljen jól az idő és gyere vissza, csakhogy ez az elgondolás nem igazán működött jól, amikor a különleges erőkhöz jöttem.

Amikor bevonultál, azt mondtad: „Jól fogom irányítani a seregbeli életem, nem próbálok meg félreállni”. Volt a fejedben egy forgatókönyv, hogy mit vársz el a seregbeli élettől?

LSG: Eredetileg katonai hírszerző területre specializálódtam. Tipikusan, ha egy hírszerzéssel kapcsolatos pozíciót kapsz, kevésbé kapsz rengeteg kiképzést, a hírszerzésben tevékenykedsz és végzel el feladatokat, így azt gondoltam, kevésbé leszek leterhelve az edzésekkel. Így amikor azt mondták, hogy hírszerző katona leszek, a szüleim is boldogok voltak.

A barátaimmal a kiképző központból arról beszélgettünk, hogy az elülső vagy az otthoni vonalakhoz leszünk rendelve mérnöki, tüzérségi, stb. katonaként, és én egyedül jelöltem meg a különleges erőket. Addig nem is igazán tudtam, hogy miféle egység a különleges erők. Azt hiszem, talán azért is volt így, mert a különleges erők katonái külön vannak a kiképző központban.

Ugyanakkor a kiképző központ akkori századparancsnoka eredetileg a különleges erők kiképzője volt, és ő sokat mesélt nekem arról, hogy milyen is a különleges erők. Azt mondta, egy újabb öthetes kiképzést kapnék. Akkoriban tudtam meg azt is, hogy a különleges erőknek légi egysége is van. Tériszonyom van, így őszintén szólva egy kissé aggódtam.

Mostanra leküzdötted a tériszonyodat?

LSG: Az egységünk mottója „a lehetetlent lehetségessé tenni” és ez valóban arra késztet, hogy a dolgokat lehetségessé tedd.

Annyira jó munkát végzel a seregben, gondoltál valaha arra, hogy megvan benned a katonai lét alapja?

LSG: Én azt mondom, nem, de minden ember körülöttem azt mondja nekem, hogy igen. Sokan mondták, „a különleges erőkhöz jelentkezhetnél, ha már itt vagy”, hogy az nagyszerű lenne.

21 hónap, rövid, ugyanakkor hosszú idő

Sosem vártad, hogy a különleges erőkhöz jelölnek ki, így ugyanezt gondolhatták a katonai egységednél?

LSG: A különleges erők esetében nagyon fontos kötelességet látnak el és mivel ez egy olyan egység, ahol átlagos besorozott katonaként szolgáló előadóművész nagyon ritka, úgy hallottam a parancsnokságnak nagy fejfájást okozott, hogy milyen irányba vihetem a seregbeli életem, amikor megérkeztem. Azt tanácsolták: „Nagyszerű lenne, ha oly módon vinnéd véghez a seregbeli életed, amire a nemzet emberei igazán vágynak” és azt gondoltam, ha így teszek, helyesen kell csinálnom. Ez olyan valami, amit alulról kezdtem.

Mit gondolsz, mi a jellemző vonzereje a különleges erőknek?

LSG: Ez a seregek serege. Férfias és kemény, és van hűségérzet. Sok filmes elem van, amire gyakran gondolunk.

Mit értesz filmes elemeken?

LSG: Bajtársiasság. Hűségérzet. A hosszú távú menetelés harmadik napjára a lábam teljesen felhólyagosodott és lejött a bőr, és volt egy pillanat, amikor úgy tűnt, túl bonyolult járni. Fel akartam adni. A felelős tiszt akkor azt mondta: „feladhatod, de abban a pillanatban, hogy beszállsz az elsősegélykocsiba, nehéz lesz újra elkezdeni járni”. Azért meg megízleljük a kényelmet. Így azt mondtam, folytatom a menetet és anélkül, hogy egy szót is szóltak volna, a bajtársaim elvették a katonai felszerelést, amit cipeltem és elosztották egymás között. Az út hátralévő részét plusz katonai felszerelés nélkül tettem meg. Akkoriban, ha nem lettek volna a bajtársaim, valóban nagyon nehéz lett volna. Ez effajta bajtársiasság és hűség, amiről beszélek.

Feszültség körvonalazódott a Koreai-félszigeten a mostanában Észak-Koreától érkező provokáció miatt. Mint katona, mik a gondolataid?

LSG: Megvédeni az országot. Nem ez az alap álláspontja egy katonának? Hiszem, hogy ezt kellene tennünk, ahogy mindig is tettük, félszemmel a jelenlegi helyzetet figyelni és nem reszketni a feladataink ellátása során.

 

21 hónap a seregben, mit gondolsz, mit nyertél vele?

LSG: Egy szóval ki tudom fejezni: fejlődés. A különleges erők egy olyan szervezet, ami nagymértékben szétzúzta a határaimat. Naponta többször. Amikor tréningezel, vannak bizonyos gondolatok, amelyek mivel emberek vagyunk, természetesen előtörnek. Például olyanok, mint „ha ilyen sokat megcsináltam, nem kellene pihenni”. Sok eset van, amikor ezt fedezed fel és tréningezel. Ez valóban tréning volt. Még extrém helyzetekben is folytatod a tréninget, hogy teljesíts valamit. Így vittem végig a katonai életem, bármiféle igényből remekül alábbhagytam. Gyakran gondoltam, „bármit véghez tudok vinni, ha így gondolkodom”. Észrevettem, hogy a gondolkodásmódom erőssé és szilárddá vált.

 

A sereg, ami előidézi az olvasás örömét

Veled készült az Olvasó Barakk Megújító és Támogató Projekt reklámposztere. Jellemzően szeretsz olvasni?

LSG: Sokszor találkoztam könyvekkel és sokat olvastam a bevonulásom után. Miután kész vagy a napi feladatokkal, a nap végéig szabadidőd van, ezért edzéssel fejeztem be a napot és természetesen sokat olvastam is. És jelenleg van egy szponzorált olvasásos kampány a seregben egy létrehozott rendszerrel, ami megjutalmazza a sokat olvasó katonákat. A társadalom lehet, hogy az mondja, „mi szükségük a katonáknak a könyvekre, minden ami kell neki, az a tréning”, de nem így van. A mai sereg más, mint a múltban volt. A cél a megfelelően gondolkodó katona létrehozása. Határozottan hiszem, hogy szükség van az olvasásra. Az olvasás szórakoztat és növeli az elmét, ha magadnak olvasol és együtt beszélgettek róla. Mint olyan, próbálok olyan környezetet létrehozni, ahol az utódaim véleménye összegyűlik általam és a folyamatban lévő kommunikáció által.

Gondolod, hogy az olvasás jelentősége fontos a katonai életben?

LSG: A dandárparancsnok egyszer azt mondta… hogy a sereg a végső megmaradó alapoktatás. A sereg az a hely, ahol huszonvalahány férfi miután felnőtté válik, összegyűlik, és eszik, alszik, fegyelmezi az elmét, a testet és a lelket, és valódi felnőttekké fejlődnek, mialatt rengeteg dolgot tanulnak. Következésképpen hiszem, hogy a seregben könyvet olvasni nem egyszerű olvasás, sokkal inkább egy készenléti folyamat, hogy kilépj a társadalomba. Így emiatt lehet, hogy sok barát aggódik, hogy hogyan változhatom meg és hogyan élhetem az életem és olvasok önfejlesztő könyveket.

Mit jelentenek a könyvek LSG-nek?

A könyvek, mint egy vezető, elvezetnek a jobb gondolkodás felé. Vannak dolgok, amiket közvetlen saját magadnak kell megtapasztalnod, de a könyvek által helyettesítve is megtapasztalod a dolgokat, és olyan meglátásod lesz, amit tudsz, ráadásként egy más szempontból új dolgokat ismersz meg. Ugyanakkor áttörnek bármiféle szűk látókörű gondolkodást, amivel rendelkezem.

A leszerelés után, LSG második felének kezdete

A leszerelésed utáni lépéseid a figyelem középpontjába kerültek, kíváncsi vagyok a terveidre.

LSG: Album, színészet, variety, úgy tervezem, különböző területeken leszek aktív, de semmi sincs még véglegesítve. Mivel még mindig a seregben szolgálok, úgy gondolom, elhamarkodott lenne máris véglegesíteni a dolgokat. Befejezni a katonai szolgálatom, most ez a legelsődlegesebb. Azonban úgy tűnik, sok ajánlat érkezik az ügynökségem által, mivel közeledik a leszerelésem ideje, ezért hálás vagyok.

Tehernek is érzed a visszatérésed?

LSG: Jobban. mint egy teher, van egy dolog, ami aggaszt. Hozzászoktam a katonai élethez, így most természetesen beszélni sokkal bonyolultabb. Még ha üdvözlök is valakit, folyton emelem a kezem, hogy tisztelegjek. Nem szeretek tévesen tisztelegni. Amikor beszélek, akkor is úgy érzem, katonai végződéssel/stílusban fogom befejezni. Habár a katonai életnek addig nincs vége, míg véget nem ér. Azon gondolkodom, hogy bajos lesz újra alaposan alkalmazkodni a leszerelés után.

 

Lee Seung Gi őrmester üzenete

A leszerelésed közeledtével szomorú vagy valami miatt?

LSG: Nagymértékben a sereg különleges erőinek egysége miatt, és kismértékben, hogy a seregbeli egységem utódai, elődei és megbízott tisztjei miatt. Sok volt a bajtársiasság és elszomorít, hogy elválnak útjaink. Azt hiszem, ürességet fogok érezni, amikor hirtelen mind elválunk, így már most felkészítem magam erre. Minden viccelődéssel és a bajtársaimmal való beszélgetéssel, amit egész nap tettem, olyan érzés volt, mint visszatérni az ártatlan gyerekkorba, de amikor elhagyom őket és belépek a társadalomba, nem úgy kellene visszatérnem, mint egy érett felnőtt? Valóban szomorúnak érzem magam emiatt.

'Nem szolgált a seregben LSG' kontra 'aktív katonai szolgálatos LSG', hogyan írnád le a különbséget a két személy között egyetlen szóval?

LSG: Óriási a különbség. Olyan, mint megszületni és meg nem születni, ilyen nagy a különbség. Habár csak egyetlen szótagnyi eltérés van a kettő között, először is sok volt fejlődés. Mielőtt eleget tettem a nemzetvédelmi kötelességemnek, tehernek éreztem, bármit is csináltam. Most, hogy mindezt félresöpörtem, fejlődtem magabiztosságban és büszkeségben. Arra is büszke vagyok, hogy egy különleges egységnél teljesíthettem a katonai szolgálatot. A végsőkig egy hibátlan úton akarom magam végigvezetni. Egyszerűen hálás vagyok a különleges erőknek, ami sok nagyszerű emléket adott.

Végezetül mit mondanál a bajtársaidnak és minden a seregben szolgáló katonának?

LSG: Ebben a pillanatban sok katona, akik ezt olvassák, rám néznek és azt mondják: „ez a srác hamarosan leszerel, féltékeny vagyok”. De az idő egyenlően telik. Ha erre gondolsz, miután letelt az idő, észreveszed, hogy gyorsan eltelt. Így amikor később visszatekintesz, hiszem, hogy sok boldog emléked lesz. A nehézség egyforma mindenki számára. Ezért ne gondold azt, hogy miért ilyen a katonai életem, inkább miután ezt elolvastad, masszírozd meg a melletted lévő bajtársad vállait és bátorítsd őt, mondd, hogy éljük túl együtt őszintén a katonai életünk a végéig. Próbálj meg nem lehangoltnak lenni, hanem vidámnak.

------------------------

 Angol fordítás: LSGfan, Tryp