Egy icipicit el vagyok maradva, de ma letudok egy keveset ebből.
A pár napja az SWC fennállásának 40. évfordulója alkalmából tartott koncertről a blogon is beszámoltam, azóta még néhány kép és rajongói videó került fel a világhálóra, de szerintem a leglényegesebb - még ha a képi minőség nem is nevezhető jónak - a youtube-ra is felkerült. Aki elég jól hegyezi a fülét, biztos elkapott néhány szót Lee Seung Gi szavaiból, de hála a rajongóknak, egy részlethez készült fordítás is. Most ezt osztom meg veletek.
A fent említett videóban az Unfinished story után, kb. 12:14-től kezdődően kb. 15:10-ig hallható a következő:
Október végén leszerelek. Valójában, amikor először megjelöltem az SWC-t, tudatában voltam annak, hogy nem az a feladatom, hogy a különleges erők katonáit támogassam. A nonsani kiképző központban választottak az SWC-be, mivel a vezetői képességeim figyelemreméltó voltak.
Az átszállítás napján sem volt elképzelésem a SWC körülményeiről. Semmit sem tudtam akkor.
Miután megtudtam, hogy kiképzés is lesz, magamban csodálkoztam: nem volt már egy hasonló kiképzés Nonsanban? Miért lesz megint kiképzés? De nem tudtam ellene tenni, kíváncsi is voltam.
Később rájöttem, hogy az ejtőernyőzés is a kiképzés része. Mondhatom azt, hogy nem tudom megtenni? Hogy lenne lehetséges számomra légi kiképzésen részt venni nagy magasságban? De ugye mind tudjátok, ezt nem lehet megtenni a katonaságnál.
Az emberi lét kiszámíthatatlan. Amint beléptem az SWC-hez, úgy éreztem, rengeteget tanultam. És sok határt is ledöntöttem.
Minden itt jelenlévő különleges erők katonának mondom, hihetetlenek vagytok. Hogy tudjátok elviselni a fájdalmat és teljesíteni a kiképzést, amit már oly sokszor megtettetek, miközben a hazának szentelitek magatokat? Hiszek benne, hogy társadalmunk híres és prominens emberei, amikor ide látogatnak, büszkék az SWC katonáinkra, akik keményen dogoznak, aprólékosak a részletekben és olyan kemények, akár a szikla.
Ezeknek a katonáknak köszönhető, hogy idén a zord téli időszakban a hosszú távú menetelést és más kiképzéseket teljesítettem.
A hosszú távú menetelés volt a legkeményebb időszak az életemben.
Hogy is mondjam... Mindenki nagyon keményen dolgozott, hogy teljesítsük a menetelést. De amint véget ért, mind azt éreztük, valami hatalmasat vittünk véghez. Én is meglepődtem. Ha valaki mellőlem feladta volna, valószínűleg én is feladtam volna. De senki sem mondta, hogy kiszállna. A menetelés nagyon megterhelő volt, és úgy éreztem, hogy nem vagyok képes folytatni. Számtalanszor gondoltam rá, hogy kiszállok. A társaimra nézve, akik fáradhatatlanul és kitartóan sétáltak mellettem, igazán felismertem, miért vagyunk bajtársak, miért együtt menetelünk és együtt harcolunk.
A hosszú távú menetelés alatt megértettem valami fontosat: mostantól, nem számít, hol vagyok, támogatom az itt ülő katonának, az aktív szolgálatosokat, és azokat a katonának, akik megvédenek minket és az országunkat. És mindig büszke leszek arra a tényre, hogy én is az SWC tagja vagyok.
Az átszállítás napján sem volt elképzelésem a SWC körülményeiről. Semmit sem tudtam akkor.
Miután megtudtam, hogy kiképzés is lesz, magamban csodálkoztam: nem volt már egy hasonló kiképzés Nonsanban? Miért lesz megint kiképzés? De nem tudtam ellene tenni, kíváncsi is voltam.
Később rájöttem, hogy az ejtőernyőzés is a kiképzés része. Mondhatom azt, hogy nem tudom megtenni? Hogy lenne lehetséges számomra légi kiképzésen részt venni nagy magasságban? De ugye mind tudjátok, ezt nem lehet megtenni a katonaságnál.
Az emberi lét kiszámíthatatlan. Amint beléptem az SWC-hez, úgy éreztem, rengeteget tanultam. És sok határt is ledöntöttem.
Minden itt jelenlévő különleges erők katonának mondom, hihetetlenek vagytok. Hogy tudjátok elviselni a fájdalmat és teljesíteni a kiképzést, amit már oly sokszor megtettetek, miközben a hazának szentelitek magatokat? Hiszek benne, hogy társadalmunk híres és prominens emberei, amikor ide látogatnak, büszkék az SWC katonáinkra, akik keményen dogoznak, aprólékosak a részletekben és olyan kemények, akár a szikla.
Ezeknek a katonáknak köszönhető, hogy idén a zord téli időszakban a hosszú távú menetelést és más kiképzéseket teljesítettem.
A hosszú távú menetelés volt a legkeményebb időszak az életemben.
Hogy is mondjam... Mindenki nagyon keményen dolgozott, hogy teljesítsük a menetelést. De amint véget ért, mind azt éreztük, valami hatalmasat vittünk véghez. Én is meglepődtem. Ha valaki mellőlem feladta volna, valószínűleg én is feladtam volna. De senki sem mondta, hogy kiszállna. A menetelés nagyon megterhelő volt, és úgy éreztem, hogy nem vagyok képes folytatni. Számtalanszor gondoltam rá, hogy kiszállok. A társaimra nézve, akik fáradhatatlanul és kitartóan sétáltak mellettem, igazán felismertem, miért vagyunk bajtársak, miért együtt menetelünk és együtt harcolunk.
A hosszú távú menetelés alatt megértettem valami fontosat: mostantól, nem számít, hol vagyok, támogatom az itt ülő katonának, az aktív szolgálatosokat, és azokat a katonának, akik megvédenek minket és az országunkat. És mindig büszke leszek arra a tényre, hogy én is az SWC tagja vagyok.
---------------------
Angol fordítás: AnnMichelleForrás: Tryp
Kati! Nagyon nagyon köszönöm a fordítást. Mi is büszkék vagyunk kedvencünkre, a teljesítményeire, csak legekben lehet róla beszélni. :)
VálaszTörlésKöszönöm Kati! The King 2hearts c. sorozatban volt ilyen menetelős jelenet. Most az élet megismételte, csak ez már valódi szenvedés lehetett. Hihetetlen ez a srác, de ezért is szeretjük!
VálaszTörlés